Hallásvédelem

A hang: 
legfőbb jellemzője a frekvencia, vagyis az egy másodperc alatti rezgések száma. Az emberi fül számára hallható hangok a 20 és a 16000 Hz tartományba esnek. 
A hangnyomásszint mértékegysége a decibel (dB), amely megmutatja, hogy hányszorosan lépi túl a hang a 20 µPa referenciaértéket, vagyis az 1000 Hz frekvencián hallható leghalkabb hangnyomást.

A hallásvédelem:
egészségügyi határértéke statikus jellegű (max. 5 dB-lel ingadozó hangnyomásszintű) zajoknál 80 dB, impulzus jellegű (hangimpulzusok min. 10 ms időközzel) zajoknál pedig 135 dB.
Amennyiben a munkahely napi átlagos zajszintje nincs egyértelműen ezen határértékek alatt, azt méréssel kell meghatározni és a megfelelő intézkedéseket meghozni (egyéni védőeszközök, műszaki zajcsökkentés, stb.).
A zajexpozíciós határérték még védőeszköz használata mellett sem haladhatja meg a 87 dB-es (L_EX, 8h), illetve 140 dB-es (L_max) mértéket.
A zajvédelemre vonatkozó előírások figyelmen kívül hagyása a maradandó, súlyos egészségkárosodáson túl, még a táblázatban jelölt elviselhető időtartamokon belül is egyéb, azonnal jelentkező negatív hatásokkal járhat: növekvő pulzusszám, emelkedő vérnyomás, gyorsan bekövetkező fáradtság, figyelmetlenség, fejfájás, hányinger és egyensúlyzavar.
A megfelelő fültok (EN 352-1) vagy füldugó (EN352-2) kiválasztásához figyelembe kell venni, hogya védőképesség mértéke adott zajterhelés mellett frekvenciasávonként különböző, ezért az adott zajszint karakterisztikájának megfelelő védőeszköz szükséges. A helyesen kiválasztott hallásvédő is csak akkor nyújt elegendő védelmet, ha azt megfelelő módon helyezik fel és viselik.

A hallásvédő képesség meghatározásának módszerei:
- Oktávsáv módszer - meghatározott frekvenciánként (63/125 Hz-től 8000Hz-ig) mérik az adott védőeszköz zajcsillapítását, amiből a mért értékek szórásának szabványos eltérését kivonva megkapható a hallásvédő eszköz elfogadott csillapítása, frekvenciánkénti védelmi képessége.
- Egyszerűsített zajcsillapítás értéke (SNR = Single Number Rating) - ezzel állapítható meglegegyszerűbben a védőeszköz adott zajexpozícióra való hatékonysága. Az SNR értéket kivonva a munkahelyre jellemző, hallható zajok összességét adó, ún. C súlyozású hangnyomásszintből (L_C) megkapható a fülön belüli A súlyozású hangnyomásszint (L_A). A védőeszköz akkor megfelelő, ha a zajt a megengedett expozíciós érték (85 dB) alá csillapítja.)
- HML módszer - a magas (H), közepes (M) és alacsony (L) frekvenciás zajcsillapításhoz tartozó 3 átlagérték alapján jelzi a védőeszköz teljesítményét, vagyis a C és A súlyozású hangnyomásszinteket figyelembe véve hány dB-lel csillapítja adott frekvenciasávon a zajt.

Hallásvédők típusai:

Passzív zajcsökkentő védőeszközök - köztes zajelnyelő anyaggal szigetelik el a zajforrást

Füldugók - egyszer használatos, többször használatos (mosható), pántos,
Passzív zajvédő fültokok - fejpántos, tarkópántos, sisakra szerelhető,
Elektronikus fültokok - zajszinttől függők a környezeti zaj szűrésére (pl. 82 dB fölötti ártalmas impulzus jellegű hangokat blokkolja) és/vagy külső audiojelek vételére is alkalmasak (beépített FM rádiós vagy a csatlakoztatható telefonnal, adóvevővel, mikrofonnal, adapterrel, kétirányú kommunikációt lehetővétevő fejhallgatók).

Aktív zajcsökkentő eszközök - a fültokban lévő hangszórók, mint másodlagos hangforrások által keltett ellentétes fázisú hanghullámok az elnyomandó pl. alacsony frekvenciás zajjal interferálva kioltják azt.

Hallásvédőkre vonatkozó főbb szabványok:

EN 352-1 Fültokok
EN 352-2 Füldugók
EN 352-3 Ipari védősisakra szerelt fültokok
EN 352-4 Zajszinttől függő fültokok
EN 352-5 Aktív zajcsökkentésű fültokok
EN 352-6 Fültokok villamos hangbemenettel


Zajszint                                                    Elviselhető időtartam halláskárosodás veszélyével